Kérdés: Krisztus isteni jellege biblikus?

Válasz: Jézus önmagáról tett különleges kijelentésein túl az Ő tanítványai is elismerték Krisztus isteni jellegét. Azt mondták, hogy Jézusnak joga van a bűnöket megbocsátani – olyasmi ez, amire egyedül Isten képes, mert Isten az, akit sértenek a bűnök (Apostol Cselekedetei 5:31; Kolossé 3:13; Zsoltárok 130:4; Jeremiás 31:34). Ehhez a kijelentéshez közel áll, hogy Jézus azt is mondta, hogy ő “ítélni fog élőket és holtakat” (2 Timóteus 4:1). Tamás úgy szólította Jézust, hogy “Én Uram, és én Istenem!” (János 20:28) Pál Jézust úgy hívja, hogy “a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk” (Titusz 2:13), és rámutat, hogy emberré válása előtt már “Isten formájában” létezett (Filippi 2:5). A Zsidókhoz írt levél írója Jézusról azt mondja, hogy „A te trónusod örökké megáll” (Zsidók 1:8). János azt állítja, hogy “Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige [Jézus].” (János 1:1) A Bibliában Krisztus isteni jellegét tanító példákból még nagyon sok van (lásd Jelenések 1:17; 2:8; 22:13; 1Korinthus 10:4; 1Péter 2:6-8; Zsoltárok 18:2; 95:1; 1Péter 5:4; Zsidók 13:20), de egyetlen is elég ezekből, hogy megmutassa, Krisztust isteninek tartották a követői.

Jézus olyan címeket is kapott, amiket egyedül Jahve (ez Isten hivatalos neve) kaphatott az Ószövetségben. Az ószövetségi “megváltó” (Zsoltárok 130:8; Hóseás 13:14) Jézusra használatos az Újszövetségben (Titusz 2:13; Jelenések 5:9). Jézust hívják úgy is, hogy Immánuel (“Velünk az Isten” a Máté 1-ben). A Zakariás 12:10-ben Jahve magáról mondja: “Rátekintenek arra, akit átdöftek”, az Újszövetségben ez Jézus keresztrefeszítésére vonatkozik (János 19:37; Jelenések 1:7). Ha Jahve az, akit átdöftek és akire rátekintenek, és ez igaz Jézusra is, akkor Jézus maga Jahve. Pál úgy magyarázza a Filippi 2:10-11-ben az Ézsaiás 45:22-23-at, mint ami Jézusra vonatkozik. Sőt, Jézus nevét Jahve nevével együtt használja imádságban: “Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól” (Galata 1:3; Efézus 1:2). Ez istenkáromlás lett volna, ha Jézus nem lett volna isteni. Jézus és Jahve neve együtt tűnik fel Jézus keresztelésről szóló parancsában: “megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében [egyes számban]” (Máté 28:19; lásd még 2 Korinthus 13:14). A Jelenésekben János azt mondja, hogy minden teremtmény dicsőítse Krisztust (a Bárányt) – mert Jézus maga nem teremtmény (Jelenések 5:13).

Olyan tettek, amiket egyedül Isten képes megtenni, Jézus nevére történtek. Jézus nem csak halottat támasztott fel (János 5:21; 11:38-44) és bűnöket bocsátott meg (Apostolok Cselekedetei 5:31; 13:38), hanem része volt az Univerzum teremtésében is (János 1:2; Kolossé 1:16-17)! Ez a pont akkor válik különösen jelentőssé, amikor megnézzük, hogy Jahve azt mondta, hogy egyedül volt a teremtéskor (Ézsaiás 44:24). Ezeken túl Krisztus olyan tulajdonságokkal bír, amik egyedül Istennek járnak: örök élet (János 8:58), mindenütt jelenlevőség (Máté 18:20; 28:20), mindentudás (Máté 16:21), mindenhatóság (János 11:38-44).

Egy dolog az, hogy valaki Istennek mondja magát, vagy másokkal is elhiteti, hogy ez igaz, de egészen más bebizonyítani, hogy tényleg így van. Krisztus bizonyítékként sok isteni csodát tett és még fel is támadt a halálból. Jézus csodái közé tartozik a víz vérré változtatása (János 2:7), a vízenjárás (Máté 14:25), fizikai tárgyak megsokszorozása (János 6:11), a vakság gyógyítása (János 9:7), bénaság gyógyítása (Márk 2:3) és más betegségek gyógyítása (Máté 9:35; Márk 1:40-42), sőt halott emberek feltámasztása (János 11:43-44; Lukács 44 7:11-15; Márk 5:35). Maga Krisztus is feltámadt a halálból. A pogány mitológia meghaló és feltámadó isteneitől függetlenül nincs olyan vallás, amelyik komolyan hirdetné a feltámadást – és egyiknek sincs ilyen sok szentíráson kívüli megerősítése. Dr. Gary Habermas szerint van legalább tizenkét történelmi tény, amit minden nem-keresztény, kritikus tudós elismer:

1. Jézus keresztrefeszítés által halt meg
2. Eltemették
3. A halála miatt a tanítványok elcsüggedtek és elveszítették a reményt.
4. Jézus sírját pár nappal később üresen fedezték fel (vagy ezt állították)
5. A tanítványok úgy hitték, hogy a feltámadt Jézussal éltek át találkozásokat.
6. A tanítványok ezután kételkedőkből erős hívőkké változtak.
7. Ez az üzenet volt a korai egyház tanításának a központjában.
8. Ezt az üzenetet prédikálták Jeruzsálemben.
9. Ezek eredményeképpen az egyház megszületett és növekedett.
10. A feltámadás napja, vasárnap felváltotta a Sabbat-ot (szombatot), mint az imádás fő napja.
11. Jakab, egy szkeptikus akkor tért meg, amikor ő is elhitte, hogy látta a feltámadt Jézust.
12. Pál, a kereszténység ellensége úgy tért meg, hogy egy élmény során úgy hitte, hogy a feltámadt Jézussal találkozott.

Ha valaki még ezt a listát is kifogásolja, akkor elég néhány pontja is ahhoz, hogy bebizonyítsa a feltámadást és az evangélium létrejöttét, ami: Jézus halála, temetése, feltámadása és megjelenései (1 Korinthus 15:1-15). Lehet néhány teória egy-két fenti tény magyarázatára, de egyedül a feltámadás teszi érthetővé mindet. A kritikusok is elismerik, hogy a tanítványok azt állították, hogy látták a feltámadt Jézust. Sem a hazugságok, sem a hallucinációk nem tudják az embereket úgy megváltoztatni, mint a feltámadás ténye. Először is, mit nyertek volna vele? A kereszténység nem volt népszerű és biztosan nem hozott nekik semmi pénzt. Másodszor a hazugokból nem lesznek jó mártírok. A feltámadásnál nincs jobb magyarázat rá, hogy a tanítványok miért voltak hajlandóak akár borzalmas halállal meghalni a hitükért. Igen, sok ember hal meg olyan hazugságokért, amiket igaznak hisz, de olyasmiért senki sem halna meg, amiről tudja, hogy nem igaz.

Összességében: Krisztus azt mondta, hogy ő Jahve, isteni (nem csak “egy isten”, hanem az Igaz Isten), a követői (zsidók, akik irtóztak volna a bálványimádástól) hittek benne, és így is beszéltek róla. Kriszuts bebizonyította az állításait istenségéről csodák által, például a világmegváltó feltámadás által. Semmilyen hipotézis nem tudja ezeket a tényeket megmagyarázni.