Jézus végrendelete
Egy mai végrendelet kb.
így fest: „Értelmi képességeim teljes birtokában és szabad akarattal
halálom esetén minden ingó és ingatlan vagyonomat, betétkönyveimet és
készpénzemet örökösömre, XY-ra hagyom." – Az Úr Jézus egészen más
végrendeletet szerkesztett. 12 örökös állta őt körül, akik feszült
figyelemmel hallgatták búcsúszavait.
Mit hagyott örököseire Krisztus?
A Szentlelket mint ügyvédet
Jézus megígérte
egyházának a Szentlelket. A Szentírás görög szóval Paraklétosznak nevezi
őt. Pontos fordításban: ügyintéző, ügyvivő. Tehát „ügyvédet" rendelt
mellénk, aki képviseli a mi érdekeinket. Nemcsak a gyászolóknak van
szükségük vigasztalóra, a búcsúzóknak bátorítóra, hanem mindnyájunknak
egy jó ügyvédre, aki sikerre viszi fáradozásainkat. Ez az ügyvéd Jézus
ígérete szerint velünk marad örökre, sőt bennünk lakik. Tehát mindig
kéznél lesz, ha szükség van rá. Ingyen intézi ügyeinket, hiszen mi adunk
lakást neki. S ha ő képviseli perünket, javunkra dől el az ügy, mert
tőle már nincs hova föllebbezni.
Az igazság érvényesülését
A mai világ legnagyobb szélhámossága az igazság relativizálása. El akarják hitetni az
emberekkel, hogy nincs objektív igazság. A dolgokat lehet így is
értelmezni, meg úgy is. Nem érdemes hát kutatni az igazságot. Legyinteni
kell rá, mint Pilátus, és cinikusan kérdezni: „Mi az igazság?"
Napjainkban az a szokás, hogy riporterek kezükben mikrofonnal faggatják
az utca emberét különböző kérdésekről. Úgy alakítják a riportot, hogy
hárman mellette érvelnek, hárman ellene. Szegény néző kapkodja a fejét,
és végképp nem tud dönteni. És hát pontosan ez a cél és ez a
szélhámosság benne: kialakítani a nézők tudatában azt a meggyőződést,
hogy nincs igazság. Mindenki vallja azt, amit akar. Pontosabban azt, ami
neki hasznos. Csakhogy így felborul az erkölcsi rend. Ha valamikor
szükség volt a Szentlélekre, hát akkor éppen ma! Őt ugyanis Jézus az
„Igazság Lelkének" nevezi. Megvilágosítására múlhatatlanul szükség van,
hogy keressük szenvedélyesen az igazságot a mai hazug világban,
rátaláljunk az igazságra az eszmei zűrzavarban, és éljünk az igazság
szerint az erkölcstelenség közepette.
Az árvaság feloldását
Munkácsy megrendítő
festménye a Siralomházban. A halálraítélt bandavezér élete utolsó
estéjén búcsúzik családjától. Felesége, kisgyermeke kétségbeesetten sír,
a porkoláb közömbös arccal fegyverére támaszkodik. A halálraítélt
tehetetlen fájdalmában magába roskad. Nem tud vigasztalni, maga sem tud
reménykedni. A tragédiából nincs kiút. A családra árvaság borul. A képet
hosszan szemlélve a kislányt
sajnáljuk legjobban. Árva lesz. Borzasztó a gyermek számára, ha
szülőtlen árva marad! Hasonló árvaság-érzés fogja el a tanítványt, ha
elveszti tanítóját. Pl. amikor Szókratésszel megitatták a méregpoharat,
filozófus tanítványai kétségbeestek. Legtehetségesebb tanítványa, Platón
írja, hogy Szókratész halála után megbénultak. Sivár üresség szakad a
tanítványra, ha tanító nélkül árva marad. Amikor Prohászka meghalt
1927-ben az Egyetemi templom szószékén, az egész magyar kereszténység
érezte elárvultnak magát. Sík Sándor megrendítő verset írt a nemzet
lesújtottságában „Árvák" címmel. Érthető, ha az apostolok szívét is
elszorította az árvaság érzése, amikor Jézus búcsúzott az utolsó
vacsorán tőlük. De a Mester nem engedett a siralomház-hangulatnak. Nem
magára gondolt, hanem apostolaira. Az ő könnyeiket akarta letörölni.
Mivel vigasztalt?
* „Nem hagylak
árván titeket, visszajövök hozzátok." Itt nem azt ígéri, hogy majd a
világ végén dicsőségesen visszatér, vagy hogy a halál pillanatában eljön
értünk. Itt a húsvéti feltámadását ígéri, amely három nap múlva
bekövetkezik. És attól kezdve: „Én veletek maradok a világ végezetéig."
* „Én élek!" – ez a
második vigasztalása. Istenségét nem lehet elpusztítani. Keresztre
lehet őt feszíteni, lándzsával át lehet szúrni, sziklasírba lehet zárni,
még őröket is lehet sírja mellé állítani. De csak nagypénteken!
Húsvétkor viszont nyilvánvalóvá lesz, hogy ő él! Halálra vált őrök
jelentik a főtanácsnak: „Jézus Krisztus feltámadt, Jézus Krisztus él!"
És az apostolok is viszik majd az örömhírt a világba: „Jézus
Krisztus feltámadt, Jézus Krisztus él!" Mi nem egy vallásalapító
szektájához tartozunk, aki valamikor élt, de aztán meghalt és
eltemették, hanem az élő Jézus hívei vagyunk, aki elpusztíthatatlanul
ÉL.
* „Ti énbennem, én
bennetek maradok!" – ez a harmadik vigasztalása. Haldokló édesanya
gyűrűjét ajándékozza leányának: „Valahányszor erre nézel, jusson
eszedbe, aki téged annyira szeret." Jézus nem emléket, ajándékot adott,
hanem valóságos jelenlétét ígérte: „Bennetek maradok". Az Úr
bensőségesebb egységben marad velünk, mint barátunk, osztálytársunk,
anyánk vagy házastársunk. Ők csak kezet fognak, megsimogatnak,
átölelnek. Jézus azonban „bennünk marad".
Szeretetét
A végrendelkező Jézus
utolsó ajándékaként felhangzik az ígéret: „Atyám is, én is szeretni
fogom." A legnagyobb hiánycikk ma a világon a szeretet. És a holnap
embere még inkább sóvárogni fog a szeretetre. Űrhajójában
kapcsolótáblája fölé hajolva szeretetre lesz éhes a szíve. Hiánya azt
jelentené: bekövetkezett Az Ember Tragédiájának
eszkimó jelenete. Ahol ember és ember közt „jeges űr lakik" (Tóth
Árpád: Lélektől lélekig), ott a legnagyobb vigasztalás az Atya és Jézus
irántunk való szeretetének ígérete. Isten részéről ez nem csupán
kedveskedést, érzelmet jelent. Nem is kizárólagosan sikeres földi
életet. A szeretet a másik igazi javának szolgálata. Nos, merjünk bízni
abban, hogy az Úristen tudja, mi válik igazán javunkra. És ha Jézus
végső testamentumként ezt hagyta ránk, akkor teljesíteni is fogja. Soha
nem fogjuk árvának érezni magunkat. Az ő szeretete önmagunk fölé emel
minket, és a lehetetlenségre és késztetni fog. Az utolsó vacsorai
búcsúbeszéd nem a Siralomház hangulatát vetíti elénk. Nem magába roskadó
reménytelenség árad belőle, hanem dinamizmus és győzelmi hangulat. Mi
nem süllyedő hajóhoz láncoljuk magunkat, nem egy halálba induló tragikus
hős elszánt követői vagyunk. Szívünkben Mesterünk ígérete cseng: „E
világban üldözést kell szenvednetek, de bízzatok, én legyőztem a
világot!"
|
Kommentáld!